A gazdálkodás ökonómiai kérdéseivel foglalkozók számára a piaci csere híján fontos feladat az externáliák minél szélesebb körű számszerűsítése, mivel csak a társadalom számára jelentkező összes költség és haszon figyelembevételével lehet megítélni a mindenkori agrárpolitikát. Egyre fontosabb az, hogy milyen agrárpolitikai eszközökkel oldhatók meg a liberalizált kereskedelemmel szembeni elvárások és a nem-termék jellegű javak társadalmilag optimális kibocsátása. Ebben a kettős elvárásban a földtulajdon és földhasználat szétválása előnytelen.

A mindenkori gazdaságpolitikának nagy szüksége van a mezőgazdasági folyamatok összetevőinek megismerésére, a hatások-ellenhatások múltbeli feltérképezésére ahhoz, hogy a jövő agrárstratégiáját már ezek figyelembevételével alakítsa ki. A vizsgálatok a múltbeli tendencia folytatásaként a búza, a kukorica vetésterületének csökkenését, illetve a napraforgó növekedését vetítik előre. A termésmennyiségek prognózisa azt mutatta, hogy a búza, a kukorica és a napraforgó esetében emelkedés várható, amit a hosszú távú ciklusok jövőben várható konjunktúrája még jobban fel fog erősíteni.

Economist Sir Nicholas Stern warned that the global warming could cause major blow to the world economy than the two world wars and the crisis in the 1930s. But where are we in this process now and what can be expected in the near future and what opportunities we are to curb the negative effects and to slow down the global warming.

Megkülönböztetve egymástól a KAP és a birtokpolitikára vonatkozó közösségi jogi rendelkezéseket, arra a következtetésre jutok, hogy túlzás, illetve nem helytálló Tanka Endre megállapítása, mely szerint az uniós jog a birtokpolitikában „maga a politika”, „a tagállami jogalkotás annak végrehajtására szűkül”, és a birtokpolitikában a közösségi jog „a belső jogot csaknem kiszorítja”, hiszen a tagállam dönthet úgy, hogy semmilyen korlátozást nem léptet életbe a földpiacon, valamint a közösségi joggal összeegyeztetett igen szigorú, Tanka Endre szavaival élve értékalapú birtokpolitikát, polgári de

Eltelt két évtized és hazánk, valamint az agrárvilág újra attól hangos, mint két évtizeddel ezelőtt, hogy kié lesz a föld? Ebben sok minden közrejátszott, de mindenekelőtt az, hogy a rendszerváltozáshoz ziláltan érkezett az agrárgazdaság, a vidék, s a földek reprivatizációja helyett kárpótlásra került sor, elmaradt a parasztság rehabilitációja, s főleg hogy egyetlen kormány sem foglalkozott stratégiai, szociális, környezetfenntartó súlyának megfelelően a vidékkel, a mezőgazdasággal. Ugyan 2001-ben lépéseket kezdeményeztek a családi gazdaságok felkarolására, de ez nem folytatódott.