Resource information
Az agrártermelés helyzetének romló tendenciája és a vidék kilátástalansága egyre határozottabban követeli egy egységes agrár- és vidékstratégia kialakítását. Erre azonban nemcsak külső okok, de az ágazatban érdekeltek mély belső ellentétei miatt ma sincsen sok remény. Ehhez le kellene számolni sok, a rendszerváltás óta létező, a rendszerváltás törvényei által védett tabuval, amihez az agrárágazat és a vidék sorsa iránt nagyobb felelősségre, alázatra és együttműködésre lenne szükség. Ehhez kíván a rövid tanulmány az alábbiakkal hozzájárulni.Látható, hogy a mezőgazdasági termelés értéke lényegében két évtizede stagnál, miközben a nagyobb hozzáadott értéket és a gazdaság belső vertikumát képező ágaza¬tok, mint a kertészet, az állattenyésztés fokozatosan veszítenek a súlyukból. Amező¬gazdaság szerepe gabona- és olajosmag-termelésre szűkül le. A feldolgozóipar fokozatosan leépül, számottevő termékfejlesztés már hosszú ideje nem folyik. Alacsony hozzáadott értékű élelmiszer-ipari tömegcikkeket gyártanak. Az ipar Nyugat-Európába húzódik vissza, amelyhez szükséges nyersanyagot Kelet-Európa, köztük a magyar mezőgazdaság szolgáltatja, ami egyértelműen kiszolgáltatott, gyarmati helyzetbe juttatja a magyar mezőgazdaságot. A magyar piac megszerzését követő gyárbezárásokkal a nyugati tőke kivonása is megkezdődött a magyar élelmiszer-gazdaságból. A végbement folyamatért az eladósodottságból adódó, fél évszázada tartó gazdasági kiszolgáltatottság és a nemzeti érdekeket háttérbe szorító liberális gazdaságpolitika is felelőssé tehető, de döntő szerepe van ebben a szocialista nagybirtokok romjai felett a rendszerváltás óta tartó osztozkodásnak és gátlástalan marakodásnak, amely a kisüzem vagy nagyüzem fedővita hátterében húzódik meg. Közben egyre elmélyülő válságba kerül a magyar vidék. A helyzet csak a koncentrációs folyamat felgyorsításával, a gazdasági belső vertikumok fejlesztésével, a műszaki fejlődésnek és támogatásoknak az arra alkalmas gazdaságokba való koncentrálásával és a termelői érdekeltségű feldolgozás és forgalmazás fejlesztésével, valamint nemzeti érdekeltségű feldolgozókkal való vertikális kooperációkkal oldható meg. Erre nemcsak törekedni kell, de el kell hárítani mindazokat a fejlődést gátló akadályokat is, amelyek megbénítják az ágazatot és lehetetlenné teszik fejlődését. A legfontosabb a föld(birtok)-politikában a szükséges változások végrehajtása, érintve az öröklési rendszert is. Nem kevésbé fontos volna a birtokok tudatos felaprózását kiváltó adópolitika megváltoz¬tatása is. Ez azt jelentené, hogy a mezőgazdasági üzemek adóalapját a földtulajdon jelentené. Ez fékezné a földspekulációt és fokozná az intenzívebb kultúrák és a gazdasági belső vertikumok (állattenyésztés, feldolgozás) fejlesztését. Nem beszélve arról, hogy jól látható jövedelmi viszonyokat teremtene. ---------------------------------- Downhill trends in agricultural production and lack of hope for rural communities mean that demand for a single agricultural and rural strategy is steadily growing. External reasons as well as the deep-running antagonism existing among the interested parties leave little hope that such a strategy will actually come into existence. It will never come into being unless numerous taboos – in existence since the change of political system in Hungary and protected by the laws born out the same change – are eliminated. This would require a feeling of greater responsibility for the fate of agriculture and rural areas, as well as humility and stronger cooperation. The paper is intended to contribute to these changes.The value of agricultural production has obviously been stagnating for two decades. Meanwhile, fields which generate greater added value and comprise the vertical structure of economy – such as horticulture and animal husbandry – are gradually losing eight. Agriculture has been limited to the production of grain and oilseeds. The processing industry is declining, and it has been a long time since any significant product development took place. Food industry products with low-added value are being produced for the mass market. Industry is withdrawing into Western Europe, with the necessary raw materials being supplied from Eastern Europe, including the Hungarian agriculture, the latter clearly being forced into a vulnerable, colony-like state. Having acquired the Hungarian market, factories are being closed down and Western capital is being withdrawn from Hungarian food economy. The guilt lies with the country’s economic vulnerability brought about by its indebtedness of half a century; with the liberal economic policy which disregarded national interests; however, the main cause is the unscrupulous fight for the bits and pieces of the former socialist holdings, which has been going on since the change of the political system in Hungary, also known as the debate of small holdings vs. large ones. Meanwhile, the crisis of Hungarian rural areas has deepened. It can only be reversed by speeding up the process of consolidation, developing product paths and supply chains, concentrating technical development and grants to suitable holdings, promoting producers’ interest in processing and distribution operations, and implementing vertical cooperation with processing businesses of national interest. Efforts must be made to reach these goals, and any obstacles which paralyse the industry and inhibit its development should be eliminated. The most important aspect is making the necessary changes to land policy, including the inheritance system. Another major component is changing the current tax policy, which leads to the deliberate fragmentation of holdings. This would mean that the tax base of agricultural facilities would be based on the land they own. This would moderate land speculation and contribute to the development of more intensive cultures and product paths (animal husbandry, processing). What’s more, it would make revenues transparent.
